Áldott, szép karácsony...

"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében."

(Fekete István)

forrás:google

Mézes krémes

Gyerekkorom első számú kedvence ez a süti, illetve majdnem ez az süti. Anya rendszeresen sütötte általában az én rendelésemre, az én mániám volt. A tésztáját ugyanígy csinálta, de ő hat lapot sütött, és három-három lapot töltött meg vaníliakrémmel, így két tálca süti lett belőle. Imádtam, pedig gyerekként még nem voltam túl édesszájú. Mivel a családban mindenkinek meg volt a maga kedvence, azért nem ettünk ilyet minden héten mégsem. Egyébként is elég munkás, időigényes az elkészítése. Aztán tizennégy évesen elkeveredtem otthonról a középsuli miatt, és valahogy elmaradtak ezek a krémesek, nem is tudom, miért. Amikor újra eszembe jutott a mézes-krémes, meg hogy milyen régen ettünk már, anya azt mondta, már nem is tudja, pontosan hogy is csinálta, és elkezdte keresni a receptet. Persze nem találta, szomorúan vettük tudomásul, hogy szőrén-szálán eltűnt. Keresgéltünk hasonló recepteket, de valahogy egyik sem volt az igazi, kísérletezgetni meg nem nagyon akartunk. Már épp feladtuk és nem erőltettük tovább, amikor néhány évvel ezelőtt rábukkantam erre, itt. Megláttam, és tudtam, hogy ő az! :-))) És igeeeen, a régi íz, a régi imádat. Összeszedtem hát minden bátorságom, és életemben először, mézes lapokat sütöttem, ami mindjárt első sütésre sikerélmény volt, pedig nagyon féltem tőle. Ezer köszönet a tökéletes receptért Editnek, akinek egyébként sok más recijét is rendszeresen készítem már azóta. Mindegyik úgy jó, ahogy van! :-) Ez is maga a tökély: a tészta könnyen kezelhető, szépen nyújtható, nem törik, a krém lágy és könnyű, mégis van tartása, nem mászik ki a lapok közül.

Ünnepi sütivé lépett elő nálunk, és a lányom is ugyanúgy szereti, ahogy anno én. Most épp karácsonyi süti szerepben alakít nagyot nálunk, naná, hogy tapsolunk neki. ;-) :-D

A fotókat pedig egy régi barátnőm kattogtatta a neki ajándékba vitt doboz sütiről. Szép emlék egy jól sikerült délutánról...

Ui.: Editkém, minden karácsonykor mennek a puszik gondolatban! :-)♥

Hozzávalók:

A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 10 dkg zsír
• 2 tojás
• 4 ek méz
• 4 ek tej
• 1 tk szódabikarbóna
  

A töltelékhez:

• 6 dl tej
• 3 tojás sárgája
• 4 púpozott ek liszt
• 10 dkg cukor
• 2 cs vaníliás cukor
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 3 tojás fehérje
  

1. A lisztet összekeverjük a cukorral, a szódabikarbónával majd a zsírt elmorzsoljuk benne.
2. Beletesszük a tojást, a tejet, a mézet, és puha tésztát gyúrunk belőle.
3. Négy részre osztjuk. Lisztezett deszkán kinyújtjuk a négy lapot, és zsírozott tepsi hátulján, előmelegített sütőben, 180 °C fokon sütjük ki a lapokat egymás után. (A lapokat akkorára nyújtjuk ki, mint amekkora a tepsi hátulja. Ha nagyobbra sikerül, akkor vágjuk le a szélét sütés előtt, mert könnyebb lesz lecsúsztatni a tepsi hátuljáról a megsült tésztát. Késsel alá lehet nyúlni, és segíteni neki.)
4. A krémhez a tojás sárgáját a cukorral, a vaníliás cukorral és a liszttel csomómentesre keverjük. Hideg tejjel apránként felhígítjuk, hogy csomómentes legyen.
5. A maradék tejet feltesszük melegedni, ha felforrt félrehúzzuk a tűzről, belekeverjük a tojásos masszánkat. Visszatesszük a tűzre, és folytonos keverés mellett sűrű pudingot főzünk belőle. Hagyjuk hűlni.
6. A vajat és a cukrot habosra keverjük.
7. A tojások fehérjét kemény habbá verjük.
8. Amikor a pudingunk kihűlt, először a vajas krémmel jól összekeverjük, majd a habot óvatosan beleforgatjuk.
9. A krémmel megtöltjük a lapokat.
10. Egy éjszakát állni hagyjuk, a tészta ugyanis csak másnapra puhul meg, addig pedig nem fogjuk tudni felszeletelni.
    

sütési hőfok: 180 °C

sütési mód: alul-felül sütés

tepsi mérete: 30 x 34 cm

Ami felejthetetlen

"Az emberek elfelejtik, amiket mondtál. Az emberek elfelejtik, amiket tettél. De az emberek soha nem felejtik el, hogy hogyan érezték magukat veled."

(Maya Angelou)

forrás: google

Marcipánkenyérkék

Évekkel ezelőtt egy újságot lapozgatva akadt meg a szemem ezeken az aranyos kis cipókon, és mivel az elkészítése is nagyon egyszerűnek tűnt, hát nekiláttam.

Azóta több karácsonyra is összeütöttem már, mert nagyon finom, és ajándéknak sem utolsó. Különleges és kedves látvány egy szép dobozkában. Rohanósok is szeretni fogják, mert ripp-ropp kész. :-)

Hozzávalók:

10 dkg aszalt gyümölcs (vegyesen)

25 dkg marcipán

6 dkg cukor

1 tojásfehérje + 1 tojássárgája

2 dkg liszt (+ egy kevés a gyümölcsökhöz)

2 ek tej/tejszín

Elkészítés:

1. Az aszalt gyümölcsöket apróra vágjuk, majd lisztbe forgatjuk.
2. A marcipánt is apróra daraboljuk, összedolgozzuk a tojásfehérjével, és a cukorral. Belevegyítjük a lisztet, végül a gyümölcsöt.
3. A masszából nedves kézzel 3-4 cm-es kis cipókat formázunk, tetejüket bevagdossuk.
4. A cipócskákat sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk, és pirosra sütjük. Még forrón megkenjük a tetejüket a tejjel, vagy a tejszínnel elkevert tojássárgájával.

Hókifli

Azt hiszem, ez az a recept, ami minden sütögetős magyar háziasszony receptgyűjteményében benne van, de legalábbis van van valaki a rokonságban, akitől el tudja kérni, ha akarja. :-) 
Én is beteszem hát a gyűjteményembe annál is inkább, mert minden évben asztalra kerül nálunk is. Mióta az eszemet tudom, anyukám minden karácsonykor megsütötte, az elmúlt néhány évben pedig már felváltva csináljuk, mikor, hogy jön ki épp a lépés. De nem maradhat ki, mert a hókifli neve, illata, szorosan összefügg nálam a karácsony hangulatával. Már ránézésből is olyan téli süti, meg praktikus is, mert előre el lehet készíteni. Direkt jó, ha egy héttel előbb már dobozban van, mert éppen megpuhul az ünnepre, és nem a rohanós finisben kell még ezzel is bajlódni. 
Sütiügyben szeretek előre gondolkodni ilyenkor, szépen beosztom, melyiket hány nappal előbb kell összehoznom, hogy ne legyen kapkodás. A sós és édes kekszeket már két héttel előbb meg lehet sütni, szépen bedobozolni, aztán jöhetnek a diós és mákos hókiflik, lekváros linzerek, végül két nappal karácsony előtt a mézes-krémes, aminek éppen ennyi idő kell a hűtőben, hogy kellőképpen megpuhuljon. Nagyjából ez a menetrend nálam. Süthetnék kevesebbet is, beérnénk felével is, de egy része mindig ajándék. :-)

Hozzávalók:

A tésztához:

25 dkg vaj (készülhet zsírral is, úgy még omlósabb lesz a tésztánk)
1 dl tej
3 dkg élesztő
50 dkg liszt
kb. 2 dl tejföl
1 ek cukor
csipet só

A diótöltelékhez:

25 dkg darált dió
25 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
kb. 2 dl tej 

Kell még:

porcukor

Elkészítés:

1. Az élesztőt a langyos tejben felfuttatjuk a cukorral. 
2. A vajat habosra keverjük, hozzákeverjük a lisztet, a tejfölt és a felfuttatott élesztőt. Ruganyos tésztát gyúrunk, majd fél órán át letakarva langyos helyen pihentetjük.
3. Közben elkészíthetjük a tölteléket. A diót összekeverjük a cukorral, majd fokozatosan hozzáadjuk a tejet. (Csak annyit, hogy szép krémes legyen a töltelék.)
4. A tésztát lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, és köröket szaggatunk belőle. (Az enyémek kb. 6 cm átmérőjű körök. Egy vékony szélű pohárral szaggatom őket, mert minden kiszúrómat vagy túl kicsinek, vagy nagynak találom ehhez, és még nem sikerül megtalálnom a megfelelőt. :-) )
5. Minden korong közepébe egy-egy kiskanálnyi tölteléket teszünk. A korongokat félbe hajtjuk, a széleket jól összenyomkodjuk. A kifliket sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk, majd előmelegített sütőben, 180 °C fokon, kb. 10-15 perc alatt megsütjük. 
6. Amint kisültek a kiflik, még forrón megforgatjuk őket porcukorban.

+ Ha mákos kifliket szeretnénk:

A máktöltelékhez:

25 dkg darált mák
25 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
kb. 2 dl tej (amennyit a mák felvesz)
1 marék beáztatott mazsola

Ebben az esetben a töltelék hozzávalóit összekeverjük, és egy lábasban összefőzzük. 
Aki szeretne, tehet bele egy kevés sárgabaracklekvárt is. :-)

Sütési idő: kb. 10-15 perc

Sütés módja: alul-felül 

Sütés hőfoka: 180 °C

Vaníliás cukorrudak

Nagyon szeretem a cukros kelt kalácsokat, ez valószínűleg a kürtős kalács iránti rajongásomból fakad. Ha meglátok valami hasonlót, már tudom, hogy nekem való lesz. Ezt épp Limaránál pillantottam meg, és másnap már sültek is a kis batyuk. Az egész család oda volt érte, pár nap múlva süthettem is a következő adagot. Kipróbáltam töltelékkel és anélkül is, ahogy az eredeti leírásban olvastam. Natúran is tényleg nagyon finom, különösen nagy bögre, forró kakaóval! :-)

A következő adagot már nem fahéjas cukorral burkoltam be, hanem vaníliás cukorral, mindkettővel isteni. A töltelékkel most nem sokat variáltam, egész egyszerűen főztem hozzá egy szimpla vaníliapudingot. A recepten nem változtattam semmit, úgy tökéletes, ahogy van.

Hozzávalók:

A tészta hozzávalói:

60 dkg liszt

1 tk só

3 ek cukor

1 tojás + 2 tojássárgája

3 dl langyos tej

6 dkg puha vaj

3 dkg élesztő

A töltelék hozzávalói:

vanília puding fél liter tejből

A tetejére:

kb. 2 ek vaj

kb. 5 ek kristálycukor

fahéj

Elkészítés:

• A langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt.
• A tészta hozzávalóit egy tálban alaposan összedolgozzuk, majd langyos helyen egy órán át pihentetjük.
• 12 részre osztjuk, és a cipócskákat egyenként nyújtjuk ki téglalap alakúra.
• A téglalapok egyik harmadát ujjnyi széles csíkokra vágjuk, másik végén pedig megtöltjük, és feltekerjük.
• A kis töltött rudakat sütőpapírral bélelt tepsibe pakoljuk, és konyharuhával letakarva még egy órán át kelesztjük.
• Előmelegített sütőben sütjük, kb. 15 percig, 170 °C fokon.
• Miközben sülnek, felolvasztunk két ek vajat, és a kész sütik tetejét még forrón megkenjük vele, végül meghempergetjük a fahéjas cukorban.

Lehetetlen

"Minden lehetséges. 
Csak ami lehetetlen, az tovább tart."

(Dan Brown)

forrás: www.halasmedia.hu

Citrommázas mogyorótorta

Anyukám diótortája az egyik kedvenc tortám kicsi korom óta, a receptet minden évben többször is elővesszük. Mivel tavaly kaptam ajándékba egy nagy adag mogyorót, úgy döntöttem, mogyitortát sütök a diótorta mintájára. 
Mindig is ki akartam próbálni. Gyerekkorom kedvenc mesekönyvében ugyanis „szerepel” egy gyönyörűséges mogyorótorta, amit szegény főhősöm nagy kínnal hoz össze egy baráti vacsira. :-) Élete első tortája, a vacsora fénypontja, mégsem arathatja le a jól megérdemelt dicsőséget, mert az egyik vendég, egy torkos mókus, Lompos Lajos titokban megdézsmálja az egészet, a vendégek meg jól lemaradnak róla. Meg sem tudnám mondani, hányszor olvastam el azt a könyvet, annyira szerettem, de annyi bizonyos, hogy minden alkalommal vágyakozva gondoltam arra a tortára. Eljött hát az ideje ennek is, a torta-álmok is valóra válnak néha. :-)
Mindent a diótorta receptje szerint csináltam, és meg vagyok róla győződve, hogy mókibarátom, Lompi is imádta volna. :-D 
A citrommáz csak úgy eszembe jutott, úgy éreztem, illene hozzá, illett is.

Mivel épp leesett a tavalyi első hó, amikor elkészült, téli dekort kapott. Odakint hóesés, idebent meleg szoba, édesség, mesés hangulat, szóval passzoltak a dolgok. 
Idén a torta hófödte hangulatával kell beérnünk hó híján, de mogyikedvelőknek és mókusoknak ez úgyis mindegy. :-D 

Hozzávalók:

A piskóta hozzávalói:

8 tojás

7 ek liszt

5 ek darált mogyoró

8 ek cukor

1 tk sütőpor

1 csipet só

A krém hozzávalói:

fél liter tej

5 púpozott ek liszt

3 ek cukor

1 ek vaníliás cukor

25 dkg darált mogyoró

rum ízlés szerint (én jó sokat tettem bele ;-) )

25 dkg vaj

20 dkg cukor

A cukormázhoz:

1 tojásfehérje

8 ek porcukor

fél citrom leve

Elkészítés:

A piskóta elkészítése:

• A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral.
• A lisztet kimérjük, belekeverjük a sütőport. és a mogyorót.
• A tojások fehérjét a csipet sóval kemény habbá verjük.
• A habot a liszttel együtt óvatosan beleforgatjuk a cukros tojásmasszába, sütőpapírral kibélelt, kivajazott, kilisztezett tortaformába simítjuk, és 160 °C fokra előmelegített sütőbe tesszük. Néhány perc múlva 120 ° C fokon sütjük tovább tűpróbáig.
• Ha kicsit hűlt, kiborítjuk a formából, lehúzzuk a sütőpapírt, és hagyjuk teljesen kihűlni.

A krém elkészítése:

• A lisztet összekeverjük a 3 ek cukorral és a vaníliás cukorral, majd apránként felhígítjuk a tejjel, hogy önthető legyen.
• A többi tejet felforraljuk, félrehúzzuk a tűzről, vékony sugárban hozzáöntjük a lisztes masszát, közben kevergetjük. A krémet visszatesszük a tűzre, és állandó keverés mellett összeforraljuk. Kihűtjük.
• A vajat habosra keverjük a 20 dkg cukorral, és amikor a főzött krém teljesen kihűlt, összekeverjük vele. A mogyorót a legvégén keverjük bele.

A máz elkészítése:

• A tojásfehérjét kemény habbá verjük, belekeverjük a citromlét és a cukrot, és addig verjük tovább, míg kifényesedik. Ha túl hígnak találjuk, cukrot keverünk még bele.

A torta összeállítása:

• A tortalapot három egyforma vastagságú lappá vágjuk.
• Megtöltjük a krémmel, kívülről is bevonjuk vele a tortát.
• Leöntjük a mázzal, hűtjük.

...

"Ha azt hiszed, a kaland veszélyes, próbáld ki a megszokást.
Az halálos."

forrás: google

Házi krémes, az édes :-)

Íme, anyukám ősrégi, saját maga által kikísérletezett krém receptje. Nem túlzok, ha azt mondom, én ennél finomabbat még nem ettem. Egyébként is szeretem a krémest, bár gyerekként nem voltam oda a cukrászdák könnyű, magas, kissé vizes hatású, zselatinos csodáiért, de ma már azokat is kedvelem. Mindkettő valódi és finom, de jellegében mégis különbözőek. Ez a krém más, meg kell kóstolni, mert nehéz megfogalmazni mitől olyan zabálnivaló. :-) Nem lesz olyan magas mint a cukrászdai krémes, mert nem teszünk bele külön kötőanyagot, de az íze garantáltan kárpótol a látványért. Tehetnénk bele zselatint, és akkor magasabb lehetne, de én nem rontanám el vele, mert nagyon szeretem ezt a tényleg krémes állagot. Ha már ez a neve, legyen csak krémes. Nem igaz?

Természetesen akkor lenne valódi házi krémes, ha a tésztát is én készíteném, néha rá is szánom magam, de bevallom, erre általában lusta vagyok. Így is elég időigényes az elkészítése, így hát általában félkésszel dolgozom. Talán nem szentségtörés, nagyon jó minőségű vajastésztákat lehet már kapni. A krém viszont valódi, hamisítatlan, házi recept.

Mire is figyeljünk elkészítés közben. Ha a vajastészta kiolvad, azonnal kezdjünk vele dolgozni, mert ha nagyon átmelegszik, ragadni fog, és sokkal nehezebben boldogulunk majd. Nehéz megmondani, hogy hány percig sülnek a lapok, nem is kockáztatnám meg, mert minden sütő más, inkább nézzünk rá, hogy púposodik-e már, színesedik-e már. Addig, míg kinyújtjuk a következő lapot, nagyjából meg is sül az előző. Nem kell neki sok idő, nagyon vékony tészta, levegős, könnyen, gyorsan átsül.

Fontos, hogy a lapokat a még forró krémmel töltsük meg, különben túl kemény marad a tészta. Én nylonzacsiba teszem a kész krémest, abban könnyebben megpuhul, és néhány óra múlva már szeletelhető.

Még egy megjegyzés. Hiába is nyitogatjuk a hűtő ajtaját, hiába nézzük meg tíz percenként, attól a süti nem puhul gyorsabban, és nem lesz hamarabb szeletelhető! ;-)

Hozzávalók:

1 db mirelit vajas tészta

A krémhez:

12 tojás

1,5 l tej

40 dkg cukor

22 dkg liszt

4 csomag vaníliás cukor/ 1 tk vaníliakivonat

Elkészítés:

1. Amikor a tészta kienged, vágjuk középen ketté. Az egyik darabot nyújtsuk ki téglalap alakúra, és ismét vágjuk középen ketté. Járjunk el ugyanígy a tészta másik felével is. Így négy darab, nagyjából 30 x 25 cm-es szupervékony lapot kapunk.
2. Egy körülbelül ugyanekkora tepsi hátulján egyenként süssük ki a lapokat. Nyújtófa segítségével tegyük a tepsire, majd toljuk előmelegített sütőbe. Ha a tészta púposodni kezd, villával szurkáljuk meg, hogy kijöjjön belőle a felesleges levegő. Ha kap egy kis színt, megsült a tésztánk, ügyeskedjük le a tepsiről, és hagyjuk kihűlni.
3. A krémhez a tojások sárgáját keverjük habosra a cukorral.
4. Kanalanként keverjük a lisztet a tojáshoz.
5. Tejjel fokozatosan, apránként hígítsuk, hogy csomómentes maradjon, addig, míg önthető masszát nem kapunk.
6. A maradék tejet forraljuk fel, húzzuk félre a tűzről, és így öntsük hozzá vékony sugárban, folytonos keverés mellett a tojásmasszát. Tegyük vissza a tűzre, és állandóan kevergetve sűrítsük be. Nem kell főzni, amikor elválik az edény falától, és feljön az aljáról az első légbuborék, már jó.
7. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, és a forró krémbe forgatjuk.
8. A legvégén keverjük hozzá a vaníliás cukrot, vagy a vaníliakivonatot, hogy ne veszítsen az aromájából.
9. Két lapot töltünk meg a forró krémmel, a másik két lapot pedig a sütikre illesztjük. Így két tálca krémesünk lesz, de ez is szempillantás alatt el fog fogyni. :-)