Íme, anyukám
ősrégi, saját maga által kikísérletezett krém receptje. Nem
túlzok, ha azt mondom, én ennél finomabbat még nem ettem.
Egyébként is szeretem a krémest, bár gyerekként nem voltam oda a
cukrászdák könnyű, magas, kissé vizes hatású, zselatinos
csodáiért, de ma már azokat is kedvelem. Mindkettő valódi és
finom, de jellegében mégis különbözőek. Ez a krém más, meg
kell kóstolni, mert nehéz megfogalmazni mitől olyan zabálnivaló.
:-) Nem lesz olyan magas mint a cukrászdai krémes, mert nem teszünk
bele külön kötőanyagot, de az íze garantáltan kárpótol a
látványért. Tehetnénk bele zselatint, és akkor magasabb lehetne,
de én nem rontanám el vele, mert nagyon szeretem ezt a tényleg
krémes állagot. Ha már ez a neve, legyen csak krémes. Nem igaz?
Természetesen
akkor lenne valódi házi krémes, ha a tésztát is én készíteném,
néha rá is szánom magam, de bevallom, erre általában lusta
vagyok. Így is elég időigényes az elkészítése, így hát
általában félkésszel dolgozom. Talán nem szentségtörés,
nagyon jó minőségű vajastésztákat lehet már kapni. A krém
viszont valódi, hamisítatlan, házi recept.
Mire
is figyeljünk elkészítés közben. Ha a vajastészta kiolvad,
azonnal kezdjünk vele dolgozni, mert ha nagyon átmelegszik, ragadni
fog, és sokkal nehezebben boldogulunk majd. Nehéz megmondani, hogy
hány percig sülnek a lapok, nem is kockáztatnám meg, mert minden
sütő más, inkább nézzünk rá, hogy púposodik-e már,
színesedik-e már. Addig, míg kinyújtjuk a következő lapot,
nagyjából meg is sül az előző. Nem kell neki sok idő, nagyon
vékony tészta, levegős, könnyen, gyorsan átsül.
Fontos,
hogy a lapokat a még forró krémmel töltsük meg, különben túl kemény marad a tészta. Én nylonzacsiba teszem a kész krémest,
abban könnyebben megpuhul, és néhány óra múlva már
szeletelhető.
Még
egy megjegyzés. Hiába is nyitogatjuk a hűtő ajtaját, hiába
nézzük meg tíz percenként, attól a süti nem puhul gyorsabban, és nem lesz hamarabb szeletelhető!
;-)
Hozzávalók:
1
db mirelit vajas tészta
A krémhez:
12
tojás
1,5
l tej
40
dkg cukor
22
dkg liszt
4
csomag vaníliás cukor/ 1
tk vaníliakivonat
Elkészítés:
Amikor
a tészta kienged, vágjuk középen ketté. Az egyik darabot
nyújtsuk ki téglalap alakúra, és ismét vágjuk középen ketté.
Járjunk el ugyanígy a tészta másik felével is. Így négy
darab, nagyjából 30 x 25 cm-es szupervékony lapot kapunk.
Egy
körülbelül ugyanekkora tepsi hátulján egyenként süssük ki a
lapokat. Nyújtófa segítségével tegyük a tepsire, majd toljuk
előmelegített sütőbe. Ha a tészta púposodni kezd, villával
szurkáljuk meg, hogy kijöjjön belőle a felesleges levegő. Ha
kap egy kis színt, megsült a tésztánk, ügyeskedjük le a
tepsiről, és hagyjuk kihűlni.
A
krémhez a tojások sárgáját keverjük habosra a cukorral.
Kanalanként
keverjük a lisztet a tojáshoz.
Tejjel
fokozatosan, apránként hígítsuk, hogy csomómentes maradjon,
addig, míg önthető masszát nem kapunk.
A
maradék tejet forraljuk fel, húzzuk félre a tűzről, és így
öntsük hozzá vékony sugárban, folytonos keverés mellett a
tojásmasszát. Tegyük vissza a tűzre, és állandóan kevergetve
sűrítsük be. Nem kell főzni, amikor elválik az edény falától,
és feljön az aljáról az első légbuborék, már jó.
A
tojások fehérjét kemény habbá verjük, és a forró krémbe
forgatjuk.
A
legvégén keverjük hozzá a vaníliás cukrot, vagy a
vaníliakivonatot, hogy ne veszítsen az aromájából.
Két
lapot töltünk meg a forró krémmel, a másik két lapot pedig a sütikre illesztjük. Így két tálca krémesünk lesz, de
ez is szempillantás alatt el fog fogyni. :-)


