Mézes krémes

Gyerekkorom első számú kedvence ez a süti, illetve majdnem ez az süti. Anya rendszeresen sütötte általában az én rendelésemre, az én mániám volt. A tésztáját ugyanígy csinálta, de ő hat lapot sütött, és három-három lapot töltött meg vaníliakrémmel, így két tálca süti lett belőle. Imádtam, pedig gyerekként még nem voltam túl édesszájú. Mivel a családban mindenkinek meg volt a maga kedvence, azért nem ettünk ilyet minden héten mégsem. Egyébként is elég munkás, időigényes az elkészítése. Aztán tizennégy évesen elkeveredtem otthonról a középsuli miatt, és valahogy elmaradtak ezek a krémesek, nem is tudom, miért. Amikor újra eszembe jutott a mézes-krémes, meg hogy milyen régen ettünk már, anya azt mondta, már nem is tudja, pontosan hogy is csinálta, és elkezdte keresni a receptet. Persze nem találta, szomorúan vettük tudomásul, hogy szőrén-szálán eltűnt. Keresgéltünk hasonló recepteket, de valahogy egyik sem volt az igazi, kísérletezgetni meg nem nagyon akartunk. Már épp feladtuk és nem erőltettük tovább, amikor néhány évvel ezelőtt rábukkantam erre, itt. Megláttam, és tudtam, hogy ő az! :-))) És igeeeen, a régi íz, a régi imádat. Összeszedtem hát minden bátorságom, és életemben először, mézes lapokat sütöttem, ami mindjárt első sütésre sikerélmény volt, pedig nagyon féltem tőle. Ezer köszönet a tökéletes receptért Editnek, akinek egyébként sok más recijét is rendszeresen készítem már azóta. Mindegyik úgy jó, ahogy van! :-) Ez is maga a tökély: a tészta könnyen kezelhető, szépen nyújtható, nem törik, a krém lágy és könnyű, mégis van tartása, nem mászik ki a lapok közül.

Ünnepi sütivé lépett elő nálunk, és a lányom is ugyanúgy szereti, ahogy anno én. Most épp karácsonyi süti szerepben alakít nagyot nálunk, naná, hogy tapsolunk neki. ;-) :-D

A fotókat pedig egy régi barátnőm kattogtatta a neki ajándékba vitt doboz sütiről. Szép emlék egy jól sikerült délutánról...

Ui.: Editkém, minden karácsonykor mennek a puszik gondolatban! :-)♥

Hozzávalók:

A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 10 dkg zsír
• 2 tojás
• 4 ek méz
• 4 ek tej
• 1 tk szódabikarbóna
  

A töltelékhez:

• 6 dl tej
• 3 tojás sárgája
• 4 púpozott ek liszt
• 10 dkg cukor
• 2 cs vaníliás cukor
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 3 tojás fehérje
  

1. A lisztet összekeverjük a cukorral, a szódabikarbónával majd a zsírt elmorzsoljuk benne.
2. Beletesszük a tojást, a tejet, a mézet, és puha tésztát gyúrunk belőle.
3. Négy részre osztjuk. Lisztezett deszkán kinyújtjuk a négy lapot, és zsírozott tepsi hátulján, előmelegített sütőben, 180 °C fokon sütjük ki a lapokat egymás után. (A lapokat akkorára nyújtjuk ki, mint amekkora a tepsi hátulja. Ha nagyobbra sikerül, akkor vágjuk le a szélét sütés előtt, mert könnyebb lesz lecsúsztatni a tepsi hátuljáról a megsült tésztát. Késsel alá lehet nyúlni, és segíteni neki.)
4. A krémhez a tojás sárgáját a cukorral, a vaníliás cukorral és a liszttel csomómentesre keverjük. Hideg tejjel apránként felhígítjuk, hogy csomómentes legyen.
5. A maradék tejet feltesszük melegedni, ha felforrt félrehúzzuk a tűzről, belekeverjük a tojásos masszánkat. Visszatesszük a tűzre, és folytonos keverés mellett sűrű pudingot főzünk belőle. Hagyjuk hűlni.
6. A vajat és a cukrot habosra keverjük.
7. A tojások fehérjét kemény habbá verjük.
8. Amikor a pudingunk kihűlt, először a vajas krémmel jól összekeverjük, majd a habot óvatosan beleforgatjuk.
9. A krémmel megtöltjük a lapokat.
10. Egy éjszakát állni hagyjuk, a tészta ugyanis csak másnapra puhul meg, addig pedig nem fogjuk tudni felszeletelni.
    

sütési hőfok: 180 °C

sütési mód: alul-felül sütés

tepsi mérete: 30 x 34 cm