„Nem látjátok igazán
egymást!
Amikor szerelmesek
vagytok, csakis a férfi és női lélek vonzását élitek át –
mert azt hiszitek, van Férfi és van Női lélek is.
Amikor megházasodtok, a
Férj és Feleség szerepét élitek át – nem tudjátok, kik
vannak e szerepek mögött. Amikor a Nő szül, csakis a Gyermekét
látja abban a lélekben, akit a világra hozott. És a gyermek is
csak az Anyját látja abban az emberben, aki megszülte őt.
Ez azonban nem az igazi
arcotok! Csak szerepek.
Sem nők, sem férfiak,
sem férjek, sem apák, sem gyermekek nem vagytok, hanem valamennyien
Emberek – vagy mondhatnám így is: Angyalok! Angyalok, mint én!
Az én világomban, mely
egyelőre rejtve van előttetek, nincsenek nemek és életkorok.
Nem születnek és nem
halnak meg. Itt csakis halhatatlan szellemek vannak, akiket egyvalami
köt össze.
A barátság.
Néha már most is
felbukkan benned ez a bölcs vonzalom, Barátom!
Azt mondom néked: ha a
párodban nem látod meg a barátodat, tartós és mély kapcsolat
nem lesz köztetek.
Ha a gyermekedben nem
pillantod meg a barátodat, nem fogod tudni, kit szültél a világra.
És ha az anyádban nem
látod meg a barátodat – nem fogod tudni, ki az anyád.
Mert a szerepek játéka
csak addig tart, amíg színen vagytok – az élet színpadán –,
megpillantjátok a valódi Játszókat!
- Ó! - fogod majd
mondani csodálkozva.
- Te játszottad az
apámat? És te voltál az anyám? És te játszottad az én
szenvedélyes szeretőmet?
Elcsodálkoztok majd.
És összenevettek mind.”
...
Jó
volt veled játszani. És micsoda fantasztikus szereped volt!
Mi még színen vagyunk, és mindannyiunknak nagyon hiányzol... De tudom, egyszer majd újra
összenevetünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése