Orosz hússaláta

Hosszú története van annak, hogy hol, és mikor kóstoltam én először életemben orosz hússalátát. Nagyon rég volt, épp túl voltam az érettségin, és első kóstolásra imádat volt. A sztori nem túl érdekes, ezért nem is traktálnám vele az idelátogató éhes érdeklődőt, legyen elég annyi, hogy egy étterem főszakácsa készítette el, aki megpróbált némi gasztronómiai tudást tölteni a fejembe. Sok receptem származik tőle, de ez az mind közül, amit legtöbbször készítettem. Szilveszterkor például nem maradhat el, és törvénysértő módon én ehhez olyankor pogácsát eszem, pezsgőt iszom az éjszaka folyamán. Azért ünnep nélkül is meg lehet ám enni. ;-) 

Aki még nem kóstolta, ne hagyja ki semmiképp, ez alap a saláták között.

Hozzávalók:

50 dkg sertéscomb vagy lapocka

30 dkg burgonya

15 dkg alma

15 dkg ecetes uborka

3 tojás

10 dkg sonka

Majonézmástás:

4 dl majonéz

4 dl tejföl

5 dkg mustár

só

bors

1 ek porcukor

fél citrom leve

(1-2 evőkanál fehérbor sem rontja el :-))

Elkésztés:

1. A húst sózzuk, borsozzuk, néhány cm hosszú csíkokra vágjuk, bő zsiradékban megsütjük, leszűrjük, lecsepegtetjük.
2. A burgonyát héjában megfőzzük, felkarikázzuk.
3. A sonkát, az almát és az uborkát a húshoz hasonló méretű csíkokra vágjuk.
4. A tojást keményre főzzük, felkarikázzuk.
5. A mártás hozzávalóit összekeverjük, beleforgatjuk a salátát, és alaposan lehűtve tálaljuk.

Zsályás tarjaszeletek zöldségágyon

Íme egy olyan étel, mi tényleg semmilyen tudományt nem igényel, ráadásul megvan az az előnye, hogy míg bent időzik a sütőben, csinálhatunk mást is. A végén pedig egy füst alatt a körettel is megvagyunk. „Degeszreevős” kategória. ;-)

Hozzávalók:

8 szelet tarja

1 kg burgonya

4-5 fej vöröshagyma

2 fej fokhagyma

6 db paradicsom

4 nagyobb zöldpaprika

só

bors

zsálya

Elkészítés:

1. A hússzeleteket mindkét oldalukon besózzuk, borsozzuk. (A tarját nem kell klopfolni, anélkül is omlós lesz.)
2. A meghámozott burgonyát vastagabb szeletekre vágjuk, és egy sertészsírral alaposan megkent tepsi alját megpakoljuk vele, majd megsózzuk.
3. A vöröshagymát vastagabbra szeleteljük, és befedjük vele a burgonyát.
4. A paradicsomot és a zöldpaprikát szintén felszeleteljük, és belőlük is egy-egy réteget rakunk le.
5. Erre fektetjük a hússzeleteket, és rászeleteljük a fokhagymát, rátesszük a zsályaágacskákat, vagy megszórjuk szárított zsályával, és előmelegített sütőben puhára sütjük. (Mindig mással fűszerezem, tehetünk rá rozmaringot, kakukkfüvet is, ki mit kíván éppen.)

Dédikénk tapsikolt pogácsája

Szerencsés vagyok. Csodás helyen nőttem fel, csodás gyerekkorom volt. Faluhelyen, nagy kerttel, nagyszülőkkel. Mi egy háztartásban éltünk anyai nagyszüleimmel, és én ezt nagyon szerettem! Nagypapám és nagymamám 52 évet éltek együtt szeretetben, azt hiszem, náluk összetartozóbb két embert nem láttam életemben. Igen, ez a szó jut róluk először eszembe: összetartozás. A szó legnemesebb értelmében. Túléltek két világháborút, felneveltek három gyereket, sokszor nagyon szegények voltak, de valahogy soha nem éheztek. Az én nagypapám mindent elkövetett, hogy étel legyen az asztalon, a nagymamám pedig, hogy az mindig finom legyen, bármi is legyen az. 

Sosem tudtam megfejteni, hogy mitől volt olyan jóízű a legegyszerűbb ebéd is, ha ő csinálta, mitől volt az más, ha ő kente a zsíros kenyeret nekünk, gyerekeknek. Sajnos, nem hagyott ránk recepteket, mert ő mindent fejből csinált. Sok olyan étel van, amit én is, anyukám is, csak "érzésre" készítünk, ezért aztán mindig bajban vagyok az ilyen régi receptek mennyiségeinek leírásával. Most mégis megkísérlem, mert nagyon közel áll a szívemhez, pedig a világ legegyszerűbb receptje. Nekem nagy kedvencem mégis. A nagyikám, aki közben a család dédikéje lett, csinálta nekünk mindig. A bátyámmal imádtuk! Végül pedig ez az a pogácsa, amit a család minden tagja meg tudott csinálni, még a férfiak is; a nagypapám, apukám, még a bátyám is csinált nekem ilyet, kisfiú korában, amikor rám vigyázott. Nagypapám nevezte el tapsikolt pogácsának, mert a nagyikám csak úgy a két tenyere között lapítgatta, "tapsikolta". Ezért olyan kedves nekem ez az íz, ez az illat, mert visszarepít abba régi, kedves konyhába, dédike konyhájába. :-)

Olyan fogás ez, amit dédikénk tartalmas levesek mellé készített, de mint a fenti történetben is leírtam, ettük mi ezt desszertként is, és egyáltalán, csak úgy, ha csemegére vágytunk. 

Az érdekessége annyi, hogy így natúran is megállja a helyét, de édesen, és sósan is finom. Nagypapám pl. sokszor ette fokhagymás tejföllel, ilyen-olyan módon ízesített túróval, vagy sajttal. Nekünk dédike mindig mást adott mellé: cukros mákot vagy diót, lekvárt, mézet. Én általában egyszerűen csak porcukorral szórom meg, de szeretem így is, úgy is. 

A zsírban sütés valószínűleg nem mindenkinek szimpatikus, de az én dédikém szinte mindent azzal készített, mert neki az volt a háznál. Igaz, az még "biodisznóból" készült. :-) Ezt a pogit pedig kimondottan így szeretem, ha másban sütöm, valahogy nem olyan lesz az íze.

Ebből az adagból egy szép nagy tálra való pogácsa lesz.

Hozzávalók:

• 1 kg burgonya
• kb. 25 dkg liszt
• 3 nagy tojás
• só
• disznózsír

Elkészítés:

1. A krumplit meghámozzuk, kockákra vágjuk, sós vízben puhára főzzük, és ha megfőtt, leszűrjük róla a vizet. Finomra áttörjük, majd beleütjük a tojásokat. (Ha kisebbek a tojások, több is mehet bele, az enyémek most hatalmasak voltak.)
2. Hozzáadunk egy csipet sót, és kb. 25 dkg lisztet, de inkább csak apránként, hogy lássuk, mennyit vesz fel a krumpli. Könnyű, lágy tésztát kell kapnunk, ami nem ragad, és könnyű vele dolgozni.
3. Lisztezett deszkán előbb kis golyókat formálunk a tésztából, majd tenyérrel ellapítgatjuk őket, kb, fél cm vastagra. Nem baj, ha egyik kisebb, másik nagyobb lesz. :-)
4. Egy serpenyőben kevés zsírt forrósítunk, nem kell, hogy a zsír ellepje a pogácsákat! Hasonlóképpen sütjük, mint a palacsintát, ha pirosodik,  megfordítjuk őket, és a másik oldalukat is megsütjük.