Teremtés

"Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet, mert amit gondoltál, megteremtetted."

(Weöres Sándor)

forrás: google

Kókuszos-cseresznyés linzertorta

A kókusszal van egy olyan érdekes se veled, se nélküled viszonyom. Kimondottan szeretem, de csak ritkán kívánom meg. Egy évben egyszer, talán néha még kétszer is eszembe jut, hogy kókusz is van a világon, és de jó lenne valami kókuszosat enni, kókuszillatot érezni, olyankor aztán jól bekajálok belőle, és aztán megint nem kell egy darabig. Viszont ha épp ott az ideje az újabb adagnak, akkor oda vagyok érte, meg vissza. :-))) Tudom, tudom. Hülyén hangzik, de így van. Talán van valami benne, amiből kell egy dózis, és aztán jól vagyok. Nem tudom, mi lehet az... Mindenesetre most épp adagolom magamnak. :-) 

Ezt a linzertortát néhány évvel ezelőtt találtam ki egy hasonló szakaszban. Csak szétnéztem mi van épp itthon, aztán ez sült ki belőle. Megszerettük, úgyhogy időnként megismétlem, csak kisebb adagban, mert a család létszáma csökkent azóta, és nem győzzük megenni az alábbi adagot. A linzertortáim közül ez az egyik kedvencem. :-)

Hozzávalók:

Tészta hozzávalói:

• 24 dkg liszt
• 5 púpozott ek kókuszreszelék
• 20 dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 1 tojás
• 1 mk sütőpor
  

Töltelék hozzávalói:

• 1 kis üveg cseresznyedzsem
• 3 tojás
• 8 dkg cukor
• 4 dl tejszín
• 3 ek étkezési keményítő
• 5 púpozott ek kókuszreszelék
• 1 ek kókuszlikőr
• 10 dkg vaj

Elkészítés:

1. A sütőporos lisztet elmorzsoljuk a vajjal, hozzáadjuk a tojást és a cukrot, a kókuszt, majd gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk.
   
2. A tésztát lisztezett deszkán kör alakúra nyújtjuk, és kibéleljük vele a torta-, vagy piteformánkat. Előmelegített sütőbe toljuk, és 5-6 percig vakon sütjük.
3. Elkészítjük a kókuszkrémet. A tojást habosra keverjük a cukorral, belekeverjük az étkezési keményítőt, a tejszínt, végül beleforgatjuk a kókuszreszeléket. Kis lángon, folytonos keverés mellett besűrítjük. Ekkor levesszük a tűzről, és még forrón belekeverjük a vajat és a likőrt.
4. A tésztát megkenjük a cseresznyedzsemmel, majd a krémet a tortára kanalazzuk. Visszatoljuk a forró sütőbe, és kb. 20-25 perc alatt készre sütjük.

Sütési hőfok: 160 °C fok

Sütési mód: hőlégkeveréses

Sütési idő: kb. 30 perc

Piteforma átmérője: kb. 28 cm

 

Nincs mese, mászni kell

"Ha hozzá akarsz férni a gyümölcshöz a fán, ki kell másznod az ág végébe."

(Shirley MacLaine)

forrás: natonalgeografic.com

18

Tizennyolc évvel ezelőtt, egy fázós, téli hajnalon születtél.

Az orvos felemelt, hogy végre láthassalak, és tudtam, hogy tökéletes vagy. Azt is tudtam, hogy nagy boldogság leszel majd, mert az életben mindenért, ami számít meg kell szenvedni, és én nagyon szenvedtem, hogy velem lehess. Minden anya pontosan tudja, kit ölel magához a nagy napon. Én is így voltam vele, tudtam ki vagy, milyen vagy. Végig tudtam, és nem is csalódtam soha. Olyan vagy, amilyennek megálmodtalak, amilyennek lenned kell. Amilyennek aznap láttalak: tökéletes.

Gyerekként soha nem gondoltam rá, hogy anyukám életében fontosabb az én születésnapom, mint saját magamnak. Mióta velem vagy, már tudom. Soha nem felejtem el azt az éjszakát.

Nem féltem sem a kórháztól, sem a fájdalomtól, időtlen idők óta így megy ez, mindegy, milyen modern a világ. Az sem fordult meg a fejemben, hogy baj lehet, tudtam, hogy minden rendben lesz veled. Hogy egészséges vagy és gyönyörű. Így is volt, és néhány percre lelassult minden, míg a karomban tartottalak.

De aztán mindenki megijedt körülöttem, és tudtam, hogy mégis baj van. Láttam az orvos szemében a félelmet, és akkor én is félni kezdtem. Nem akartam, hogy máris egyedül maradj ebben a rideg világban. A műtő ablakában tükröződött, ahogy körülöttem ugrál mindenki. Odakint sötét volt, nem láttam a város fényeit, sem a csillagokat, mindent elnyomott a neonfény. Tudtam, hogy most kezdődik az igazi küzdelem, hogy veled maradhassak, és vigyázhassak rád. A percek óráknak tűntek, és mikor elaludtam, csak miattad akartam élni olyan nagyon.

Néhány óra múlva arra ébredtem, hogy nem tudok megmozdulni, nem tudom kinyitni a szemem, és hogy nem vagy mellettem, de élek. Még várnom kellett, hogy újra együtt lehessek veled, és elkezdhessük végre közös életünket, de hálás voltam, hogy engedtek veled maradni. Akkor viszont megértettem, hogy minden nap ajándék, amit veled tölthetek.

Ma tizennyolc lettél, és én tizennyolcszor idéztem fel magamban azt az éjszakát. Feneketlen mélység és szédítő magasság, sosem érzett boldogság és végtelen szomorúság, félelem és remény néhány órába sűrítve. Az én küzdelmem. A te küzdelmed. Ez történt azon a sötét, decemberi hajnalon. És milyen jól van elrendezve a világ, csak én emlékszem rá, hogy majdnem elveszítettük egymást.

És minden nap megköszönöm, hogy engem választottál... ♥

forrás: google

Üvegbe zárt öröm

A lányom még kicsi volt, amikor azon filóztunk, miért is nem lehet eltenni egy-egy adag jókedvet a rossz napokra. Milyen jó is lenne elővenni egy dózis könnyes röhögést, felhőtlen hangulatot a nehéz időkben. Aztán összenéztünk. Csináljuk meg, mondta ő. Tartósítsuk, hátha mégis marad belőle valami. A lekvár, vagy a befőtt se olyan, mint a friss gyümölcs, de azért jól jön az a téli szomorkás napokon.

Fogtunk egy-egy kis üveget, ezek lesznek majd a mi személyes boldogság-üvegeink. És megcsináltuk. Minden nap, amikor valami boldogító dolog történt velünk, írtunk róla egy kis emlékeztetőt egy cetlire, és betettük az üvegekbe. Ha tetőfokára hágna a rossz hangulat, vagy be akarna kúszni a téli depi, majd elővesszük, mint valami antidepresszánst. Jó játéknak tűnt akkor, de aztán végül kinőtte magát a dolog. Nem a naptári évektől, hanem a saját szülinapunktól számítjuk az új évünk kezdetét. Minden szülinapkor új üveget kezdünk, de előtte még kiborítjuk az elmúlt év örömeit az ölünkbe. Mindig meglepődöm, mennyi öröm ért, még egy olyan évben is, ami tele volt nehézséggel. Ülök fölötte, és átmelegít újra. És ott vannak velem azok, akik egész évben boldogítottak és szerettek, akiknek azt a sok jót köszönhetem. Megköszönöm a gondviselésnek, azután megtöltöm az üvegeket újra.

Aztán jöhet a torta, a gyertyák, amiket el kell fújni, mert kívánni azt kell, ez szertartás, anélkül nem telhet el szülinap. A szülinapi kívánságnak hatalmas ereje van, én tudom, mert a tavalyi is teljesült, pedig jó nagyot kértem magamnak. Be is került az üvegembe. Ebben az évben a szokásosnál is több cetlim volt. Úgy éreztem, nagyon nehéz év volt, mert volt egy-két fájó veszteségem, de a nagy kupac papírt nézegetve rájöttem, megint kárpótoltak mindenért. A mérleg nyelve mindig egyensúlyban van. Nagy próbatételekért nagy örömöket kapunk, és ez sosincs másképp. Minél nagyobb hegyet mászunk meg, annál nagyobb az öröm, amikor odafenn szétnézünk.

Fanni holnap kinyitja az üvegét, és elfújja majd a gyertyáit. És én a világon mindennél jobban kívánom, hogy az élete tele legyen kis és nagy örömökkel, boldogsággal. Hogy ne legyenek rossz napok, és tartalékolni se kelljen. Hogy minden nap úgy érezze, van mit írni a cetlire. Hogy annyi fecni vegye körül, amennyi csak lehetséges. 

Rengeteg papírcetli, és végtelen sok nevetés. Minden nap. ♥

forrás: google

Sejtelem

"Barátom csak az lehet, aki a legmélyebb szinten együtt rezeg velem. Mert ez több, mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat. Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna, s ezért a barátom számomra a világon a legismerősebb ember."

(Müller Péter)

forrás: google

Kolbászos-sajtos csigák

Ha már a csiga-bigáknál tartunk, jöjjenek sorban a kedvenceink. :-)

Az igazi magyaros házi szalámi és kolbász nálunk alapélelmiszer. Minimum annyira, mint a kenyér. Valami olyasmi, amit az idők folyamán piedesztálra emeltünk, dicshimnuszokat zengünk róla, és az életet enélkül elképzelhetetlennek tartjuk. Bizony! :-) Valami genetikai dolog lehet ez nálunk, mert már a nagyapám is így volt ezzel, és aztán a család sorban felcseperedő tagjai szintúgy odavoltak és vannak érte mind. Kell a túléléshez, legalábbis a miénkhez.  Egyébként meg is tudnám csinálni, ha lenne hozzá cuccosom, meg füstölőm, pontosan tudom, hogyan kell összerakni őkelmét. :-DD Valaha volt falusi leányzó lévén igyekeztem minden olyasmit megtanulni, ami ki tudja, hátha jól jön még egyszer az élet viharaiban. Persze sose jött jól, többre mentem volna valami modernebb tudománnyal, na de mindegy már. :-))) A lényeg, hogy kész szalámival is telepakolhatjuk a tésztát, de én sokszor disznóöléskor készítettem régen, mégpedig oly módon, hogy lenyúltam fél kilót a kolbászhusiból, és azt tekertem a csiguszokba. :-D Nem nagy kunszt házilag bekeverni, hiszen ez is csak darált hús fűszerezve, fokhagymásan. Szóval csak bátran, ki hogy szereti. Mindkét verzió finom, de nem egészen ugyanaz a végeredmény. Manapság nekem is be kell érnem a boltival, de nagyobb bajom sose legyen. :-)

Hozzávalók:

Tészta hozzávalói:

• 40 dkg liszt
• 3 dkg élesztő
• 2,5 dl tej
• 2 dkg cukor
• 2 tojás sárgája
• 15 dkg vaj
• só
  

Töltelék hozzávalói:

• 50 dkg kolbászhús
• 30 dkg füstölt sajt

+ kb. 2 ek szezámmag és vaj a kenéshez

Elkészítése:

1. Az élesztőt a langyos tejben a cukorral felfuttatjuk.
2. A lisztet tálba szitáljuk, belekeverjük a sót, hozzáadjuk az élesztőt, a tojások sárgáját és az olvasztott vajat, majd puha tésztává gyúrjuk.
3. Langyos helyen duplájára kelesztjük.
4. A tésztát téglalappá nyújtjuk, szétkenjük rajta a kolbászhúst, megszórjuk a durvára reszelt füstölt sajttal, majd feltekerjük. Kb. 3 cm vastagságú szeleteket vágunk belőle, és kivajazott tepsibe sorakoztatjuk. Ne álljanak szorosan egymás mellett, mert még kelni fognak.
5. A csigák oldalát és tetejét is megkenjük olvasztott vajjal, megszórjuk szezámmaggal, majd még 20 percig kelesztjük.
6. 200°C fokra előmelegített sütőben sütjük.
   

sütési hőfok: 200°C

sütési mód: alul-felül sütés

tepsi mérete: 32 x 22 cm